Product added

Normális?!

Most nemrég festettem meg Évát, az Első Nőt.

Valahogy elmerültem a Teremtéstörténetben és elképzeltem, vajon milyen érzés lehetett úgy élni, hogy nincsenek különösebb elvárások? Az Elsők teljesen autentikus Önmaguk voltak.Egyetlen elvárás volt, az, hogy az almát kerüljék el.

Elkerülték? Persze, hogy nem.

Az embernek nem természete, hogy mások elvárásainak megfeleljen, hanem mindent maga szeretne megtapasztalni!
Valahogy itt kapcsolódtunk szét saját magunktól, egyénekként, és társadalmilag is – az elvárásoknál.

Középiskola után jön az egyetem, mert az a normális. (Ha nálad nem így volt, vess magadra, ugye). 

Ne táncolj így, az nem normális!

A nevetésed nagyon hangos, túl vidám, sőt, olyat is kaptam már, hogy “Mit mosolyogsz?

Valami bajod van?”. “Miért nincs senkid ennyi idősen? Ez elég fura…” vagy “Komolyan ezt a férfit szeretnéd magad mellé? Hát …”

Hogyhogy nem vagy csikis? Hogyhogy nem eszel gyümölcsöt? Most már húst sem? Úristen, akkor MIT ESZEL?

Ez nagymama ruha. Ez túl kislányos, ehhez már öreg vagy.

És ezeket a mondatokat én is megtanultam szeretetnek értelmezni, mert aki szeret, az a szemedbe mondja. Hogy nem vagy normális.


Hála Istennek, hogy nem vagyok normális!

Egy olyan világban, ahol minden sarkon van patika, de tabu beszélni a fájdalomról, és normálissá vált a fikázás, normális, hogy pusztítjuk a folyóinkat és hogy tele van műanyaggal a tenger?

Normális, hogy létezik “szereposztó dívány”, de ha valaki felszívja magát és szóba hozza, akkor “Miért csak most?”

Mint ha nem tudta volna eddig is mindenki, hogy normálissá vált ez az abnormális dolog, hogy nem azok jutnak előre az életben, akik keményen dolgoznak, hanem azok, akiknek van gyomruk hozzá?

Ez normális? Akkor én vidáman kiállok a sorból, köszönöm.

És a Vírus (ami egy normális része a természetnek) erre mutatott rá!

Hogy túl sok minden lett normális, ami nem az. Mert normális volt, hogy valaki folyamatosan stresszel. Normális, hogy senki sem egészséges. Hogy sosincs időnk egymásra. Normális, hogy az interneten irigykedünk a szépekre és gazdagokra, és hangosan nevetünk azokon a videókon, ahol valaki elesik.


Én valami Újat akarok! 

Egy olyan Világot, ahol szabad egymásra nézni, szabad mosolyogni, szabad lenyugodni, szabad segíteni másokon, és mindegy a karrierem, mert a lényeg az az, hogy egészséges és harmonikus életet éljek én is, és mindenki más is.
Sokan viccelnek azzal, hogy telepítsük újra ezt az évet, mert ez a verzió vírusos.

Egyetértek.

Gondoljuk újra. Találjuk ki, hogy mi az új normális? Mint ha mi lennénk Ádámok és Évák, szabadon újra.

Comments (1)

  • Avatar

    Szőllősy Andrea

    Nagyon találó és őszinte írás, gratulálok!

    Reply

Leave a comment